Trotter

Ha már úgyis volt néhány bejegyzés az idei enefel szezonról, akkor álljon itt az utolsó ebben a témában. Mivel mindkét főcsoport döntőben az a csapat vesztett, akinek drukkoltam, olyan párosítás született a döntőre, aminek a végeredményére nem vagyok kíváncsi. Legalább nem kell fentmaradnom február hetedikén éjjel.

Várom a szeptembert.

És akkor az utolsó forduló már nem is volt érdekes, a New England Patriots csapata bejutott a rájátszásba. Az első rájátszásbeli meccsüket pedig a Baltimore-i Hollókkal játszák odahaza. Nagyon jó a hazai mérlegünk, úgyhogy szerintem ez most meglesz.

De, igen.

Vajon bejut-e a Patriots a playoffba, vagy sem? című rovatunkat hallották.

Tegnap megvolt életem első amerikai-foci edzése. Fociedzésen sem voltam soha, most meg ez. Azt mondják nem vagyok még öreg, hogy elkezdjem, az egyik center 49 a másik 41 éves. Ja, MAFL csapatban edzek: Budapest Cowboys. Vicces, tényleg. Bár az idei szezonban már nem fogok játszani, mert az már elkezdődött, de ez nem is baj, mert heti három edzés van, amit biztos nem tudnék vállalni. Így viszont heti egyszer-kétszer keményen odateszem majd magam. Egy biztos, ez a sport közelről is bonyolult, nem csak tévében.

Ide kell majd nadrág, sisak, vállvédő. Az még nyitott, mire lennék jó.

Amikor rajtam van a kényszer, akkor valahogy nehezebben jönnek elő a mondatok. (meg folyton elgépelelm).Eleve azt terveztem, hogy a 'téli szünet' alatt nem írok semmit, mert legyen két hét teljesen a gondolataimat állandóan betöltő nőké. Aztán...

Karácsony, saját kézzel készített ajándék, életemben először, mert fontos, meg személyes, meg amúgy is iszonyatosan kreatív vagyok. Akácból, persze, ami e baszottul kemény fa, nem ám fenyő, úgyhogy ne menj neki, szenvedni fogsz. De, jóval több idő után, mint amit szánni akartam rá, és jóval gyengébb minőségben, csak elkészült az a képkeret.

A legszebb karácsonyi ajándékot Emmuka adta nekem, aki akkorra időzítette első lépéseit, amikor én is láthattam őket. Az azóta eltelt időben pedig már odáig jutott, hogy inkább állva halad, de lassan, minthogy négykézlábra ereszekedve cirkáljon oda-vissza a szőnyegen. Egyébként, ha hinnék a lélekvándorlásban, akkor bizonyára arra fognám jelenlegi 'szóhasználatát', hogy előző életében angol anyanyelvű lehetett. Kétféle képpen különböztetünk meg dolgokat: this és that, pontosabban: disz és det. Furamód a közelben lévő tárgyak a det, a távoliak a disz. Kérdezni is úgy szokott, hogy megfog valamit, és kérdő hangsúllyal mond diszt, vagy detet, változó, hogy melyiket. Időnként pedig hi, dad-ezik, amikor feltűnök a színen. Most már puszit is ad, igaz, csak a levegőbe csuppantja el magát, és integet, a távolodó ismerősök felé. Mondjuk sokszor akkor kezdi el, amikor már nem látja az illetőt. Hát, a legszebb ajándék ez a két hét volt, amit vele lehettem egész nap. Tudom, hogy ez most iszonyatosan nyálasan hangzik, de leszarom, akkor is így van.

A legrosszabb karácsonyi ajándékot pedig az NFL okozta, azzal, hogy 11-5-ös mérleggel a Pats nem tudott bejutni a PO-ba. Szopacs. Már csak annak tudok drukkolni, hogy Manning-mentes döntőnk legyen.

A mai nap negatív híre pedig, hogy Szabolcs, akit évek óta ismerek, és jókedvű okos srácnak tartottam december 30-án autóbalesetben meghalt. Egykorúak voltunk, többször beszélgettünk, nem csoda, hogy kicsit megállt a levegő körülöttem, amikor hallottam a hírt. Erre bejönni dolgozni az év első napján csúnya nagy pofon.

Többet valahogy nem is tudok írni most....

Update: Szabolcs nem balesetben halt meg. Ült a széken, majd holtan lefordult róla. Csak úgy. Nem volt beteg, nem volt kövér, nem volt öreg. Ezek után nehéz nem fatalistának lenni.

Édes étek a bosszú. Így utólag látni, hogy ez a Dolphins nem a tavalyi Dolphins. Akkor, ott, még egy előző évben 1-15-ös mérlegű csapat volt, amelyik az idei idényt is két vereséggel kezdte. Persze, hogy fájt, hogy rajtunk kezdik meg a felzárkózást. Azóta persze verték a Chargerst, a Billst, a Broncost, a Seahawkst és a Raiderst. Utóbbi négyet egymás után. Így nem mondhatnám, hogy nyugodt voltam meccs előtt. Pláne, ha vesztünk, gyakorlatilag oda a playoff. Arra viszont senki sem számított, hogy Cassel ismét ekkorát játszik. 415 yard! 3 TD pass! Lemosták ezt a halszagú bagázst. Ha így folytatja, akkor ő lesz az új Brady, elvégre 230.-ként volt draftolva a hetedik körben.

GO PATS! 

h.u. azaz hosszabítás után.

Akár nyerhettünk is volna. Ennyire nem voltam még bizakodó egy vesztes meccs után. Ez az új irányító gyerek egyre jobb. Lehet nem véletlen, hogy annyi éven át az edző ott tartotta a polcon. A helyzet szar, de nem reménytelen, talán be tudunk húzni majd egy wild card helyet.

Ha meg lesz ihletem, írok másról is.

- Nem is vagyok én akkora Pats drukker. Nem vagyok képes fent maradni hajnali 2.30 és 6 között, hogy végigizguljam a csapat meccsét. Persze lehet, hogy így jártam jobban, hiszen magamban eleve vereséggel számoltam a Colts ellen. Aki látta, az pedig egy ideig reménykedett, a végén pedig bosszankodott, hiszen akár nyerhettünk is volna. Én meg reggel: gép bekapcs, pats.hu, kikaptunk, aha, kávé.

- Tegnap kimentünk Kajászóra. Öcsi szerelme, barátnője, új csaja ott tartja a lóvát (ja, van aki motorozik, ő lovagol), és megnéztük a pacikat. Emmuka egy kicsit meg is lepett azzal, hogy fél a lovaktól, pedig eddig minden állat tetszett neki. Múlt hétvégén például a Szegedi Vadasparkban mindegy volt neki, hogy majom, oroszlán, szurikáta, láma esetleg rozsomák, mindet megsikongatta. Csak a struccnál nyüszített egy picit. Valószínűleg azoktól fél, amelyek magasabbak nála (amikor apa karján ül). Meg ha a kutyák haragosan ugatják. A sima ugatás nem hatja meg, ha az én karomban van éppen.

- Át kellett rendezni a könyvespolcot a hétvégén, mert amit elér, azt feljebb kellett rakni. És hamár, akkor minden könyvet levettem, leporoltam, polcot dettó. Így felkerültek legfölülre Nyuszi jogi könyvei, és a fent lévő gyöngyszemek (Bradbury, Dick, Burroughs, Kerouac) számunkra elérhető távolságba kerültek. Miután a polc padlótól-plafonig, faltól-falig ér, ez egésznapos munka volt. Erre, mikor elkészülök, Nyuszi ilyet szól: - Teljesen összekeverted a jogi könyveimet. Mégis, mi alapján rendezted így őket? - Méret. - válaszoltam erre. Nekem a jog, az jog.

(Nem maradtam fent hétfő éjjel. Kedd este néztem meg, úgy, hogy nem tudtam az eredményt.)

Hogy a Denver mutatója ellenünk 9-2. Hogy a meccs előtt derült ki: Brady mellé Maroney is felkerült a sérült listára. Hogy a Chargers ellen elképzelés nélkül játszottunk. Hogy Cassel-től csak örökölni lehet a labdát.

Nem sok esélyt adtam a Patriotsnak.

Az első negyed azzal kezdődött, hogy a Broncos adott nekünk két labdát. Sajnos mi csak fieldgoalra tudtuk beváltani mindkét fumble-t. Csak megerősíteni látszott Cassel a magáról kialakított képet. Csakhogy közben valahogy az ellenfél irányítójának megszérült a keze, így a támadójátékuk nem lett a leghatékonyabb. Második negyedben Sammy Morris TD-t fut. Majd miután a Randy Moss-t fogó Champ Bailey megsérül, Moss is bemutat egy TD-t érő elkapást: 20-0. A mérkőzés során először lélegzek kicsit fel. Harmadik negyedben újabb két TD. Előbb Moss majd egy INT után Welker is behúzza a magáét. Innen már nem tudjuk elbukni, megiszom a maradék sörömet. Az utolsó negyed elején végre a Broncos is megszerzi első pontjait, majd zárásként Green-Ellis fut egy TD-t nekünk.

A Patriots simán nyerte a meccset.

A Denver mutatója ellenünk 9-3. Brady és Maroney mellé felkerült Harrison is. Sérült továbbá LaMont Jordan és Sammy Morris futók is. (lassan kihúzhatjuk a futást mint lehetőséget) Cassel-től csak örökölni lehet a labdát.

De legalább volt elképzelésünk arról, hogy mit szeretnénk: nyerni!

Nem láttam a meccset. Túl későn kezdődött, és valami hasonlótól féltem, ezért inkább beértem az Eagles @ 49ers Sporttv közvetítéssel. (Ott a friscoi csapatnak drukkoltam, és mielőtt ágyba tértem volna (8 perccel a vége előtt) 26-24-re vezettek is. A vége 26-40. Erről ennyit.)

Candlestick Park, San Francisco.

Írhatnék tirádákat, de minek? Győztünk. Randy Moss elkapott egy 66 yardos TD-t. Faulk és Welker megint hozta a formáját. Most a védelem sem betlizett akkorákat. Cassel még mindig nem egy Brady, dehát soha nem lesz az. Picit még azért fejlődhetne.

A Bills-t megcsapta a Cardinals, ami nekünk jó. A Delfins pedig a Chargers-t, ami azt mutatja, hogy az ellenünk mutatott produkció nem a véletlen műve volt.

GO Pats!

A Delfinek lenyomták a víz alá a csapatot. Az a csapat, amelyik tavaly összesen egy meccset tudott nyerni, és akinek idén még csak két veresége volt, lenyomta a Patriots gárdáját, akik tavaly csak a döntőben kaptak ki, és idén sem találtak még legyőzőre. Azok, akik a csapatot Brady-vel azonosították, most, hogy ilyen csúnya vereséget szenvedett a csapat, egyből a csere QB fejét követelik tálcán. 

Szerintem ehhez a vereséghez Casselnek semmi köze. Hozott 13 pontot, ami ha az előző két meccset nézzük, nem is kevés. Ha nem esik szét a csapat a negyedik negyedre teljesen, morálisan, akkor akár még egy TD vagy két FG is lehetett volna benne. Az meg már 19-20 pont, ennyivel már simán lehet meccset nyerni!
Ami most nem volt nekünk, az a defense line, és hát akkor ugye Cassel a pályán sincs, és annak nem szabadna befolyásolni a D munkáját, hogy MC vagy TB ül a kispadon. Ezek a srácok vérprofik, higyük el, nem is nagyon befolyásolja őket. Mégis, valahogy most nem volt jó a defenseünk. Az okait nem tudom, de sajnos nekem úgy tűnt, hogy az edzői stáb sem, ami sokkal nagyob baj. Ők viszont rá fognak jönni, igaz, utólag, de ez azért még nem az eső-után-köpönyeg esete.
Ha nem megy a csapatnak, akkor van ránk szükség, nem akkor, amikor egyébként is fut a szekér! 

Büszkén hírdessük: GO PATS!

Féltem ettől a meccstől. (Valószínűleg egyébként ebben a szezonban minden meccstől tartani fogok kicsit. Talán csak a Steelers vagy a Colts ellen nem fogok félni, mert ott nem sok esélyünk lesz.) Brett apó még mindig tudja mitől döglik a légy, és a Patriotsnak új taktikával kell pályára lépnie. Persze, van egy edzőnk, aki mindig kitalálja mit kell játszani, mégis...

Vasárnap megmutatta a csapat, hogy van élet Brady nélkül. Nem voltak hosszú passzok, Moss kicsit indiszponáltan játszott, sokat futottunk, de amit csináltunk, az eredményes volt. A fiúk megmutatták mi az, amiben ők a legjobbak: CSAPATként tudnak játszani.

GO PATS!