Trotter

Amikor megtudtam, hogy a Motörhead fellép a Szigeten, úgy gondoltam, itt ideje megnéznem őket. Amy Winehouse nem érdekelt. Ismertem az első két mind a két lemezét, az első nem igazán tetszett, a második jó volt, de ennyi most nem lett volna elég, hogy megnézzem. Aztán le is mondta. Most meg már nem is fog jönni.

Amikor a norvégiai hírt hallottam szombat reggel, eléggé kiakadtam, de csak este jutottam el odáig, hogy indexen ránézzek, és erre ott egy még furább cím várt: Meghalt Amy Winehouse. Nem voltam éppen meglepve, mégis megdöbbentett. A zeneipar ismét csatát nyert a zenészek felett, egy ideig megint szépen fog csörögni a kassza. Rengeteg pénz, és ehhez csak egy tehetséges embernek kellett meghalnia. Micsoda üzlet! Picit szomorú vagyok, mert a második lemeze jó volt, és szívesen meghallgattam volna azt a harmadikat, ami soha nem készült el. Emiatt van hiányérzetem. (Persze lesz padlássöprés, de az már nem számít.) A szüleit viszont őszintén sajnálom.

Motörheadre sem megyek végül, és Prince sem lát majd engem, pedig őt jobban szeretem mint Amy Winehouset.

Erről szólt nagyon sok embernek a januárja. Az enyém is.

Vannak persze érvek az egyik oldalon is és a másik oldalon is. Nem látszott mi az egyértelműen jó választás. Az ember szeretné a jövőjét a jelenlegi politikai élet szereplőitől függetlenül elképzelni. Addig (30 év!) úgysem lesz már egyikük sem itt a placcon. Fizessek-e úgy az államkasszába, hogy nem kapok cserébe semmit? Elég pénzt fogok-e tudni félretenni? Mennyire érzem az eddigi megtakarításaimat sajátomnak? El fog-e tudni tartani az állam? Változnak-e ezek a törvények, és milyen irányba, a jövőben? De legfőképpen: meddig fogok élni?

Ugye, ez a legfőbb kérdés. Örökölhetnek-e utánam (értsd: meghalok-e nyugdíj előtt)? Senki nem szeret 35 évesen arra gondolni, hogy most vagyok a felénél, pedig nagy valószínűséggel ez a helyzet. Kicsit mindenkit számadásra kényszerített ez a törvény most: hogyan éltem eddig? Mennyire vagyok egészséges? Mennyire jellemző a családomra a rákos megbetegedés? Na, és az infarktus? Tényleg nem fogok az unokáim lakodalmán táncolni? A középiskolai ballagásukra elmenni? Legalább a keresztelőjükre?!

Aztán végül úgy döntöttem, mint a viccben az egyszeri ember, aki a három feleségjelölt inteligenciájának és odaadásuknak latolgatása után elvette a legnagyobb mellűt. Csak azért sem adom oda!

(Volt kolléga próbálta így kifejezni a "Rég nem láttuk egymást!" klasszikus nyitómondatot.) 

Telnek, múlnak a napok, nekem pedig kicsit lecsökkent a szabadidőm. Az amit magamra tudok fordítani, zenehallgatással telik, vezetés közben, vagy késő este, amikor az agyam már nem forog. Nos, ha már ennyi minden ről kellene számot adnom, akkor csak slágvortokban:

- A legnagyobb karácsonyfánk, so far.
- Ábel első karácsonya (vajmi keveset fogott belőle).
- A legeseménytelenebb szilveszter evör.
- Emma harmadik születésnapja helyett, kulcscsonttörés.
- Macipark. (Az egy kamu, hogy a medvék télen alszanak.)
- Folyamatos pozícionálási küzdelem cégen belül.
- Sikeres tanúsítóaudit.
- Ábel fél éves korára egy éves gyermek méreteivel rendelkezik.

Nyilván tudnék még sok mindenről írni, a helyzet az, hogy sajnos ennyi időm volt most. Kikapcs.

Eltelt egy hónap bejegyzés nélkül. Sokminden történt az elmúlt hónapban, és nem célom részletesen lejegyezni az utókornak.

Immáron egy hónapja dolgozom az új helyen mint minőség- és környezetirányítási vezető, labor és meo vezető. Ez így körülbelül két emberes munka, ennek megfelelően otthon keveset fordulok elő, és ha igen akkor is lemerült aksikkal. Ráadásul napi két órát autózom, ami így télen nem a legvidámabb dolog.

Ábel nő mint a paréj. Öt hónapos lesz holnap. Lassan nyolc és fél kiló és 74-es méretű ruháit teljesen kitölti. Ezzel a saját korosztályának a felső két százalékában van, méretben.

Emma most már határozottan óvódaérett. Januárban el is kezdi, így nagy terhet véve le Nyuszi válláról. Most már több mint három éve van otthon, és az egyetlen "értelmes" felnőtt, akivel napi szinten tud kommunikálni én vagyok. Nem lehet könnyű neki, három gyereket irányítani.

Végül pedig: mivel várhatóan egy ideig nem túl sok időm lesz posztolgatni ide, átszoktam a twitterre. 140 karakterben a világ. Persze ezt a naplót sem fogom elfelejteni, és fogok ide írni, de oda gyakrabban.

"Az elefántot Lusznak hívják, mert kellett neki valami név. Hova bújtál Lusz? A szekrénybe! - kiabált ki Lusz kissé bizonytalanul." - Monológ egy levegővétellel.

Minden 60000 évben egy kataklizmát okozó kődarab eltalálja a Földet. Minden ötezer évben egyszer előfordul, hogy a Naprendszer bolygói egy sorba állnak össze. Minden ötszáz évben egy nagy civilizáció eltűnik a föld színéről.

Ehhez képest Emmának valamivel gyakrabban vannak hangulatingadozásai. Az egyik percben még spontán közli velem, hogy "szeretlek, apa", a másikban hisztizve visítja, hogy "apa semmire sem jó!". Egyik pillanatban még boldogan teljesíti egy nagy ölelésre vonatkozó kérésemet, majd picivel később nem hajlandó megengedni, hogy én öltöztessem, vagy legalább a zoknit a lábára adjam. Vidáman öleli Ábelt, és ad neki puszit, majd közli, hogy nem szereti. A példák sora hosszan folytatható volna.

Szerencséje van. Mi elnézzük neki a hangulatváltásait, mert az imádott lányunk. Később pedig elnézik majd neki, mert NŐ.

Már csak hét nap. Szerződés átnézés, régi dolgok lezárása. Próbálok még néhány kollégát Green belt tanúsítványhoz juttatni, mert ha elmegyek minden amit itt csináltam az ördögé lesz. De néha úgy tűnik, hogy pont ők nem akarják a dolgot. Hát, ha nem, nem.

Moss négy hét után otthagyta a Vikingeket, és a Titánok lecsaptak rá. A Patriots áll a liga élén 6-1-es mérleggel.

Az egész család lebetegedett. Megint. Szeptember óta a gyerkőcök többet voltak betegek, mint nem.

Twittelek. 140 karakterben az élet. Ugyanakkor, egyre inkább azon töröm a fejem, hogy leiratkozok Fészbúkról, Linkedinről, iwiwről. Talán eltűnök hirtelen.

Megjelent a pimaszság Emmánál. Este későn érkezem haza, szüleim nálunk vannak, Emmát éppen a mamája fürdeti.
- Szia kicsim! Hát te kivel fürdesz?
- Mamával. Apa, nem ismered fel a mamát?!

Mostanában Kakas úrfi a kedvenc plüsse. Épp magyaráz valamit a kakas szoknyájáról.
- Kicsim, a kakasoknak nincs szoknyájuk. A kakasok fiúk. - Hívja fel a figyelmét Nyuszi.
- Tényleg, a kakasok általában fiúk. - Erősíti ezt meg Emma.

Emma rendszeresen felkel éjszakánként, az utóbbi három hónapban. Mindezt úgy, hogy előtte hónapokig simán átaludta az éjszakát. Persze olyankor, amikor felébred, áthívja Nyuszit magához, és irdatlan balhét csap, ha Ábelt olyankor beviszem hozzá, mert esetleg cicizne. Így marad az, hogy én megpróbálom visszaaltatni, kevés sikerrel, a nappaliban sétálva. Ha úgy látom, hogy nincs esély arra, hogy visszaaludjon (ez nagyjából egy fél óra - negyven perc alatt kiderül), akkor kislámpánál játszunk a szobában, amíg eltelik az egy óra, és Emma biztosan visszaaludt. Olyankor bemegyek Nyusziért, aki már szintén alszik, áthívom, és végre alhatok. Ezt éjszakánként egyszer-kétszer előadni elég fárasztó. Alig készül olyan kép rólunk, ahol nem tűnünk halálosan fáradtnak.

Tegnap például, miután Ábel úgy döntött, az ébrenlétet választja, pukizott egy olyat, azt hittem, bekakált. Vártam negyed órát, mert ilyenkor még szokott jönni pár adag, de semmi. Akkor kicserélem, gondoltam, erre kiderült, hogy csak egy "nyomkövetős" puki volt. Persze amikor lekerült róla a pelus, egyből ráküldte a nagy barnát a pelenkázó alátétre. Mindegy, majd kiveszem, ha abbahagyta. Miután lecseréltem az alátétet, és feladtam rá a tiszta pelenkát, gondolva, hogy befejezte, egy hamiskás mosoly kíséretében tudatta velem, hogy maradt még egy "adag". Kakis pelenka le, tiszta vissza. Mindezt hajnali négykor, egy órás ébrenlét után. Hát, vissza tudtam tartani a röhögést.

Egyébként kerültek fel új képek. Két hónap terméséből szemezgettünk.

Ezt a hírt végig sem tudtam olvasni. Nem is nagyon akartam. Az ilyen "embert" két hétig kínoznám, ha kell, vérátömlesztéssel tartanám életben hozzá. Majd amikor elvesztette a fájdalomérzetét, kiéheztetett kutyákkal zabáltatnám fel.

Most pedig megyek, kiszínezem a pillangókat amiket délelőtt rajzoltam.

Beadtam a felmondásom. Persze nem, közös megegyezés lesz a vége, de én kezdeményeztem. Utolsó munkában töltött napom november 12. Már csak 19 munkanapom maradt a jelenlegi helyen. Ebből valószínűleg ki kell még vennem 5 nap szabadságot. Vagy azt is kifizetik.

Úgy alakult, hogy éppen az átszervezések közepette történt. Sok embert hívnak ma fel a HR-re és közlik vele, mi lenne az új munkakörük. Engem is felhívtak, a HR-es elkezdte mondani, milyen változások lesznek, ebből engem mi érint, ki az új vezetőm, stb. Amikor befejezte, akkor közöltem vele, hogy inkább azt kérem, hogy a munkaviszonyom közös megegyezéssel szüntessük meg, és nagylelkűen felajánlottam, hogy a felmondási időmet azért kitöltöm, ha kérik. Köpni-nyelni nem tudtak. Persze kérdezték, hogy miért, de nem hiszem, hogy a főnökömet meglepte a válasz. Azt is kérdezték, hogy hova megyek. Nyilván megmondtam.

Átadás-átvétel napjai jőnek.

shutitoff I find the Chilean miners too mainstream now... I preferred them when they were a bit more underground.

Nehezebb lesz-e nélküle a szezon? Igen. Viszont a csapatnál sikernek csak az SB-t értékelik, egy PO megjelenés önmagában nem az. (Lásd: tavaly.) Csapatépítés folyik. Ez most már teljesen nyilvánvaló. Nem idén akarunk SB-t nyerni. Lehet nem is jövőre. De a következő tíz év domináns csapata szeretnénk lenni, az biztos. Sajnálom, hogy elment Randy, de ez csapat és nem one man show. Ő pedig most újra Viking lett.

History repeats itself.

Az utolsó szalmaszál az volt, amikor ma a nyomtatóban találtam egy véletlenül otthagyott szervezeti ábrát, amelyben én egy új, és számomra egyáltalán nem vonzó pozícióban szerepeltem. Ha törik, ha szakad lelépek innen, mert törik és szakad.

"Lelépek innen, munkát kapok, lesz pénzem venni, dinamitot..."

Ez a négy jókedvű srác olyat csinált a hetvenes évek legelején, amit azóta sem nagyon lehet figyelmen kívül hagyni. Ehhez képest fura, hogy én eddig csak az énekes szólómunkáit ismertem. Persze most eljutottam odáig, hogy az 1970-73 között kiadott 5 lemezüket hallgatom egyfolytában. Akkorák mint a Led Zeppelin, csak ők nem loptak annyit.

A Wiki szerint őrájuk voltak hatással: Iron Maiden, Slayer, Death, Korn, Mayhem, Venom, Judas Priest, Guns N' Roses, Metallica, Alice in Chains, Anthrax, Disturbed, Opeth, Pantera, Megadeth, The Smashing Pumpkins, Slipknot, Foo Fighters, Fear Factory, Candlemass, Godsmack, Sepultura, White Zombie, Type O Negative, Faith No More, Machine Head, System of a Down and Monster Magnet.

Ez már önmagában is impozáns. Meg ezt is írja: "In addition to being pioneers of heavy metal, they also have been credited for laying the foundations for heavy metal subgenres stoner rock, sludge metal, black metal, and doom metal. They were also one of the earliest to turn gothic music into a genre."

Kik ők?

A Kijelölés után a kedvenc idézeteim róluk a követők szájából. (Spojleres)

Anthrax guitarist Scott Ian said "I always get the question in every interview I do, 'What are your top five metal albums?' I make it easy for myself and always say the first five Sabbath albums." Lamb of God's Chris Adler said: "If anybody who plays heavy metal says that they weren't influenced by Black Sabbath's music, then I think that they're lying to you. I think all heavy metal music was, in some way, influenced by what Black Sabbath did."

Az első három évad kipipálva. Ajánlom.

Egyedül vagyok a héten. Ez arra fogom ma használni, hogy elheveredek a béka seggének árnyékában és sajnálom magam egy kicsit. Aztán összeszedem magam és rákattintok a profession.hu-ra, majd intenzív keresésbe kezdek.

Nehezen viselhető a vereség?

„Minden vereség nehezen viselhető, mivel mi győztesek vagyunk.” - Aaron Hernandez, rookie TE.

Nekem bizonyítek kell, nem ígéret.

Csütörtökön elvittem Emmát orvoshoz. Pénteken Ábelt. Majd még péntek délutánra olyan beteg lettem, mint csak nagyon ritkán. Egész hétvégén használhatatlan voltam. Azt hallottam kisgyerekes szülőktől, hogy olyankor betegettek le a legdurvábban, amikor a gyerekektől kapták el. Hát, simán elhiszem. Még most is nyögöm a nyavalyát, szerencse, hogy a családot lent hagytam a nagyszülőknél, így most hamarosan haza megyek és sajnálom magam és agonizálok.

Hétvégén a fiam megkapta a kereszt szentségét.