Trotter

Miért van az, hogy azok beszélnek, prédikálnak a leggyakrabban csapatmunkáról, csapatjátékról, akik aztán leginkább szabotálják?

Jelenleg én ezerrel hajtok egy előléptetésre, amit többen jogosnak ítélnek meg a cégen belül. Kivéve a főnökömet. Nyilván. Én próbálom úgy alakítani a dolgokat, hogy amikor a kérdés felmerül, kit is nevezzünk ki, a magától érthetődő válasz én legyek. Ő ezt akadályozza, minden lehetséges eszközzel. Mivel főnököm, van a kezében egypár ilyen.

A kérdés március 23-án fog felmerülni. Ő nagyon dörzsöltnek hiszi magát, abban a tekintetben, hogy nem látom át, mit játszik, pedig terített lapokkal játszik. Akárcsak én: ha megkapom az előléptetést maradok, ha nem....

Újabb képek kerültek fel Emmáról a Flickrre. Ezzel lezárult az Y2Emma könyvtár. Jellemzően a második évről 126 kép került fel, míg az elsőről 320. Ezzel a tendenciával a negyedik évét már nem is dokumentáljuk.

Persze, de.

Szerepjáték:
- Kérem a tejemet, már lefetyelni szeretném!
- Nem fetyelheted még le a tejet, kiscica!

- Látod, a traktort, takarítja a havat.
- Remélem a játszótérről nem fogja eltakarítani.

A szofisztikáltság egy foka.

Valami elromlott. Bennem. Nem úgy működök, ahogy kellene, és nem tudom mi a hiba. A testem, az a porhüvely, amely szellememet hivatott szolgálni amíg e sárteke gravitációs ereje fogságban tartja, azzal jelzi, hogy fáj. A fejem. Pontosabban: a tarkóm. Olyan intenzitással, hogy szinte már tarkólövésért kiáltok. Ráadásul olyankor, amikor a legjobban kellene éreznem magam: Emmával szánkózva, vagy Nyuszival szeretkezve. Vérnyomás? Foci közben miért nem fáj? (Eddig legalábbis nem fájt.) A csillapítók sem segítenek. Egyszerre kettő sem.

Mások szex előtt hivatkoznak migrénre, én utána fogok.

Ha már úgyis volt néhány bejegyzés az idei enefel szezonról, akkor álljon itt az utolsó ebben a témában. Mivel mindkét főcsoport döntőben az a csapat vesztett, akinek drukkoltam, olyan párosítás született a döntőre, aminek a végeredményére nem vagyok kíváncsi. Legalább nem kell fentmaradnom február hetedikén éjjel.

Várom a szeptembert.

Tegnap töltötte be Emma a második életévét. Időnként elég hihetetlen, hogy fogynak az éveim. Mire észbekapok éretségizik, engem meg menthetetlenül mindenki bácsizni fog. Olyan csajok is, akik esetleg már nemi életet élnek. Durva.

Tegnap otthon maradtam. Apanap volt. Délelőtt kimentünk ketten a városligetbe, szánkózni. Van ott egy domb, szerintem direkt ebből a célból lett odahordva. Nagyon tetszik neki a szánkózás, de egyelőre a kisebb dombot részesíti előnyben. (Bár a nagyon is lecsúsztunk párszor.) A délutáni alvás után pedig családostól elmentünk a Lurdyba, játszóházazni. Veszettül élvezte, a végén nem akart eljönni, de úgy elfáradt, hogy nem tudott megállni a lábán ameddig adtuk rá a ruháit. Mivel elég késő volt, úgy döntöttünk Nyuszival, hogy ott helyben vacsorázunk. Nyuszi pizza mellett döntött (valahogy rá van állva a junkfoodra), mi, Emmával osztoztunk egy csirkés thai tésztán. (A ferdeszemű (nem rasszizmus, csak nem tudom melyik ország szülötte) szakács vidáman nézte, ahogy Emma  tésztát majszolta.) Végül még egy spéci McD-s sültkrumpli adagot is kértem neki: frissen sült, még meg nem sózottat. Csoda, hogy nem aludt el a kocsiban a hazafelé vezető úton.

Otthon pedig vártak a nem fogadott hívasaink, mert ügyesen mindketten otthon hagytuk a telefonjainkat. A hívóknak ezúton is bocs és köszi. (Nyilván Emmát akarták felköszönteni.)

Ezt majdnem elfelejtettem.

Készülünk Pelikánékhoz. Én már ajtón kívül, Emma a karomon, Nyuszi jön utánunk. Ajtót becsuk, kulcsot kér, hogy bezárja. Lefutott a víz, hiszen én tudtam, hogy a kulcs ott volt a zárban, belülről, elfordítva, persze.

Felhívtam Pelikánékat, internetes segítséget kérve. Amikor megjött az ajtónyitó ember 20 másodperc alatt kinyitotta az ajtót. Majd lazán benyögi, hogy ezt egy bankkártyával is ki tudja nyitni. Majd megmutatja. Az jutott eszembe, hogy ha ennek a pasasnak nem elég a fizetése simán kiegészítheti.

Kiszállás: 8000Ft. Úgy fogtam fel, mint tandíjat, a hogyan nyitunk ajtót bankkártyával tanfolyamra. Aztán pár nap múlva sikeresen levizsgáztam.

Tudom, hogy kismillió bejegyzés született már erről, és mindeki elmondta a véleményét. Én kerültem ezeket, mert látni szerettem volna a filmet. Tegnap éjjel láttam végül.

Egy ilyet azért nem úsztam meg. Zsolt is írt róla. Egy dologban egyetértek vele: "A NatGeo filmjét a Pandoráról napokig elnézném, annyira érzékletesen csinálta meg Cameron."

Na, most az én szememmel: Emlékszik valaki a Csillagok Háborúja legelső részére? Egyszerű történet, egysíkú karakterek, csak a látvány volt különleges. Ismerős? Imádtam minden egyes percét. Egy pillanatig sem gondolkoztam azon, hol sántít a történet. Nyolc éves voltam és remek mese volt.

Évek múltán 25 körül láttam először az ET-t. Hatalmas csalódás volt. Nem értettem mi a nagy szám benne. 2000 környékén az 1982-es látvány már gagyi, a sztori kétbites, a karakterek pedig egydimenziósak. Még egy igazi gonosz sincs.

Az Avatar tökéletesen illeszkedik ebbe a sorba. A látvány gyönyörű, a sztori egyenes vonalú, a karakterek egyszerűek. Mi nőttünk fel. Már aki. Én tudtam két és fél órára gyerekké válni, és élvezni az egészet. Nem fogok visszatekintve boncolgatni, hogy túl egyszerű, itt logikai buktató van benne, ott meg hihetetlen, vagy szájbarágós. A mai gyerekeknek az lesz az Avatar ami nekünk a Csillagok Háborúja volt, réges régen.

Ezzel a címmel írt cikket Vic Carucci az NFL.com-on. Fő a hangzatosság, bár bizonyára már soha nem fog úgy ragyogni a Patriots mint 2007-ben. Meglátjuk mi lesz jövőre.

Tippem a SuperBowlra: Chargers vs. Vikings.

Aztán legfeljebb jövő hét hétfőn korrigálok majd.

A 2010-es évszám egyúttal azt is jelzi, hogy véget ért egy évtized. Mivel az előző végén még nem blogoltam (ki igen?) várható majd ilyen listázás, mert az kell a népnek. Legjobb lemez, film, élmény, NFL csapat (ez nem kérdés).

Stay tuned!

És akkor az utolsó forduló már nem is volt érdekes, a New England Patriots csapata bejutott a rájátszásba. Az első rájátszásbeli meccsüket pedig a Baltimore-i Hollókkal játszák odahaza. Nagyon jó a hazai mérlegünk, úgyhogy szerintem ez most meglesz.

Eltelt úgy egy hét, hogy egyedül voltam itthon. Nyuszi Nagyiéknál maradt egy hétre Emmával, nem fontos ma már kiért. Már kedden hiányoztak. Szánalmas vagyok?

Mostam, vasaltam, rendraktam, bevásároltam, megpróbáltam nem túl sokat otthon lenni. Olyankor nagyon rámtört az egyedüllét. Mindig büszke voltam arra, hogy önellátó vagyok, de menet közben nagyon beleszoktam a családos ember szerepébe.

Aztán volt egy agyatrengető fejfájásom, és elmentem dokihoz. (Nem vagyok olyan, de ez most tényleg durva volt.) Háziorvostól rendelőintézetbe, rendelőintézetből Nyírőbe, Nyírőből Mávba, CT-re. Menet közben azon agyaltam, hogy mi van, ha tényleg valami baj van? Ha mondjuk vérzés, akkor kiesek egy hónapra, az kisebb anyagi nehézségeket okoz, de némi kölcsönnel megoldható. Ha viszont daganat, akkor Nyuszi nagy bajban lenne. Eddig mindig úgy voltam vele, ha valami bajom lenne, na, bumm. Amióta apa lettem vigyáznom kell magamra is.

Amíg Nyuszi nem megy vissza dolgozni, addig jóformán meg sem betegedhetek, mert hirtelen nem lesz mit ennünk. És ahogy a dolgok most állnak Nyuszi még vagy három évig nem megy vissza dolgozni.

Igen, ez azt jelenti.

Most jövök rá, mennyire találó egy ilyen frissen pipa kategória.

Tegnap, laptopon. Szeretem a sci-fit, ez a film pedig a 33. helyen áll az imdb-n minden idők legjobb 50 sci-fi-je listán. 2007-es és nem is hallottam róla eddig.

Mitől jó egy sci-fi?

Van benne űrhajó? A jövőben játszódik? Van benne időutazás? Van benne szuperképpeségekkel rendelkező hős? Alternatív idősíkban játszódik?

Jelen esetben az egész egy szobában játszódik. Egy egyszerű házban, valahol Amerikában, de lehetne bárhol. Egy egyetemi tanár továbbáll a városból és a kollégái beugranak elbúcsúztatni. Megkérdezik, miért hagyja ott őket, és egy kis noszogatás után válaszol.

Örömmel nézném meg színházban is ezt a darabot.

Leírom, mielőtt elfelejtem.

"Amikor még kicsi voltam azt mondtam a banánra, hogy bamba, a kanálra, hogy kanka, az órára pedig azt, hogy tiki." 19-én lesz két éves.

Veszekszik az anyjával:
- Nem akarom felvenni a pulicsit!
- Nem érdekel mit akarsz!
- Érdekelhetne.

Lassan egy hete vagyok itthon, és mint azt megígértem Nyuszinak, csak az első két napon aludtam délben Emmával. Tőlem ez nagy dolog. A Karácsony a futkosás jegyében telt (na, nem ajándék-ügyben, az már rég megvolt) - szánkóvétel, bevásárlás, autót szerelőhöz, Nyuszit dokihoz, fát beszerez (Normant, mert az nem hullajtja, ötér', aztán átgondolva: ma díszítés, holnap le nagyszülőkhöz, és Emma csak vízkereszt után jön vissza, lehetett volna sima luc is.).

Nyuszi még azt is kitalálta tegnap, hogy ha már nem tisztítjuk meg az ablakokat (hurrá!) akkor legalább mindenhol mossuk ki a függönyöket. Ő vasal - én lekakasztom, meg vissza. A mai alvásidőm a fa díszítésére ment el, de megérte, Emma teljesen odavolt érte. Vacsorára pedig pisztrángot sütöttem. Én. Pisztrángot. Sütöttem.

Persze férfiasan: internet, receptnézés, mind-szar-majd-én, ééés, alkot. Papír, toll, kéznél?

Pisztrángot (3db) alaposan megmos, jól besóz, egy órát állni hagy. Pác: egy citrom leve, egy deci olivaolaj, kakukkfű (2tk), tarkabors (1kk), őrölt kömény (1kk), fokhagyma (két gerezd), (figyel, most jön a lényeg!) kapribogyó (3tk) és fél deci Becherovka. Miután a hal állt egy órát sóban (nem lemosni) bepácolni, és további egy órát a pácban áll. 40 perc alufólia alatt, 10 perc nélküle, 220-on.

Fokhagymás-tejszínes krumplival tálaljuk. Jó étvágyat!

Békés Karácsonyt annak a tucatnyi olvasónak, aki.

Bartos Erikánál (Bogyó és Babóca) tartunk. Az alábbi link kötelező:
http://www.annapetiesgergo.hu/animaciok/nem_akarok.htm

A tévében nem nézünk mesét. Könnyen rászokik a gyerek, és nem cél, hogy ott üljön előtte. Még akkor sem, ha egyébként jó a mese. Állatok vannak a tévében. Animal Planet és az összes többi állatos doku, jöhet. Úgy indult, hogy valamivel le kellett kötni a figyelmét körömvágáskor, mert apa lefog, anya vág, Emma üvölt, volt a szereposztás. Aztán jöttek a majmok és lekötötték a figyelmét. Majd a többi állat is. Most csak ülünk apa ölében, nézzük az állatokat és anya vágja a körmünk. Ha kézről van szó, mert láb esetében még mindig a régi szereposztás van a színlapon.

De az állatok nagyon bejönnek. Van úgy, hogy odajön hozzám, kezében távirányítóval: apa, keress nekem elefántot! (Majmot, kutyust, cicát, mikor, mit.) Van egy gyerekdalok DVD-nk is, az lassan az édesanyja könyökén jön ki, de ha legközelebb lagziba megyünk, legalább, lesz külön olyan, hogy ketten Nyuszival népdalolunk.

Ezeket leszámítva, többnyire nincs bekapcsolva a tévé, vagy ha be van, Emma odamegy és kinyomja. Még akkor is, ha apa épp a Monday Night-ot nézné kedden felvételről. Hallatlan! (Olyankor tisztázom vele az erőviszonyokat.)

Ha meg véletlenül bekapcsolva marad a tévé, akkor jönnek a nagy meglepetések. A múltkor például közölte, hogy a póninak kritikus problémája van. Ja, apa szereti a House-t is.

Egyébként, hogy miért kell egy csigafiúnak csizma?

Nincs este mese nélkül. Lassan külön polcot fognak kitenni Emma könyvei a nappaliban. Megvan a teljes Boribon sorozat, pár Anna, Peti és Gergő, Bogyó és Babóca, megvan a Vidám Mesék (a medvét Mihail Ivanovicsnak hívják, a karácsony pedig december 31-én van!) Van néhány leporelló (nagy kedvenc a Húsvét az erdőben), és Szabó Magdától a Ki hol lakik?

Azt mondják, hogy a gyerekeknek nem tesz jót a rajzfilm, mert készen kapják, nem fejleszti a fantáziájukat, meg erőszakos is, amit nem tudnak jól lekezelni. Lehet benne valami, mert Emma erős cenzúrával súlytja azokat a meséket amelyekben kellemetlen dolgok történnek.

A Miau című Vidám Mesében a Kutyus keresi a nyávogó hang forrását, és balszerencséjére meggyanúsítja méhecskét is, aki megcsípi az orrát és bekergeti a tóba. Hát ezt a részt mi mindig átlapozzuk. Túl brutális a lányomnak.

Az Anna, Peti és Gergőben pedig az egyik mesében apa megcsúszik a nedves fűvön és úgy megüti a térdét, hogy két hétig ágyban fekszik. Esés közben azt kiáltja: - Ááááááááááá! kétszer is. Olyankor mindig összerezdült. Először, másodszor, és azóta azt a mesét egy az egyben át kell ugrani.

Az Bogyó és Babóca Mikulásról szóló részében Bogyó (a csigafiú) nem találja a csizmájában az ajándékot és nagyon rosszul éli meg. Csak a mese legvégén derül ki, hogy akkora volt az ajándék, hogy a másik ablakba került. Kell-e mondanom, ez a mese sem hangzik el túl gyakran.

A Hófehérke azon epizódja, amikor a gonosz mostoha banyának öltözve almát kínál hősnőnknek, szintén a rendszeres átlapozás áldozatává válik.

Nem is tudom mikor merjünk, ha egyáltalán, előhozakodni a jó öreg Grimm tesók gore-ral vastagon átitatott storijaival.

Egy kis ráncfelvarrás ismét. Időnként kell. Lekerült a "zenék" rész, nem frissítettem, és amúgy is hatalmas sikere volt. Picit változott a név. Eltűnt a mottó. Frissült és átkersztelődött a Napi rész. Egyikük sem ír már napi rendszerességgel. Apropó: Mi van veled Outlier? Sweatpea? Az avatarom is változott, csak, hogy aktuális legyek.

Kábé ennyi. Ha valaki ettől azt reméli, hogy akkor majd gyakrabban fogok írni is, hát nem fogok. Viszont a megszokott minőség marad. Próbáltam lejjebb menni, de ahhoz már ásó kell.